Számomra az összetettebb tartalmi kifejezés szorító igényének elengedhetetlen feltétele a manualitás mellett a digitális eszközökkel történő kísérletezés. Ma már nem a látható világ analóg eszközzel történő konvertálása fontos számomra. Elsődlegesen a személyiség bonyolult összefüggéseit próbálom leképezni a tudat és az érzelem tükrében. A digitális lehetőségeket kihasználva az új érdekében sokat kísérletezem, hogy a művem minél jobban közelítsen ahhoz, amit valóban szeretnék kifejezni. Számtalan, engem is érdeklő dolog formálódott meg a világban művészek által anélkül, hogy időben részese lehettem volna. Ezt az idősík eltolódásból keletkező hiányérzetet csökkenti bennem az átformálás, az újrafogalmazás kényszerítő ereje. Utóbbi időben visszatérek már általam elkészült témákhoz és más módon, akár többféleképpen is feldolgozom azt. Ez komoly megpróbáltatás gondolkodásom vélt linearitására, ugyanakkor az új “létélmény” elégtételt jelent számomra. Ha meg akarnám jeleníteni, akkor ez egy olyan film lenne, ahol egy életfa ágain folyamatosan új és új rügyek jelennek meg. Az önismeret, az önkifejezés, az „Önszentély”-ben ágyazottan - ahogyan néhány éve megfogalmaztam a retrospektív kiállításom lényegét,- integritásom, ha úgy tetszik a világhoz való kötődésem védelmét jelenti.