A főváros egyik mellékutcája. Jönnek-mennek a járókelők. Szemlélem a csak számomra izgalmas látványt. Sokat sejtet a ló tartása. Talán egy színházi raktárból érkezett egy szerepre. Talán egy szobrászműhely gipsz szobra utazik egy kiállításra. Talán monumentális dekorációja egy kirakatnak. Lehet, inkább fából van, amit fehérre festettek. Talán, talán.. s átadom magam a pillanatnak, a történésnek, Nézem a büszke tartású, lábát emelő fehér lovat. Úgy fut rajtam keresztül a vágy, hogy történetének részese lehessek, mintha életre kelt volna. A gépem ceruzává változik s már rajzol is mindent az agyamba. Exponálok, megörökítve utcát, járókelőt s bennem a vágyat, hogy felfedezzem a teherautón büszkén álló fehér ló titkát. Jó, hogy vannak titkok, jó, hogy vannak vágyak.