Ülök egy színházterem rendezői székében, lehunyt szemmel és pipázom! Eszembe jut, hogy olykor éji szobám oltárán meggyújtok egy fekete gyertyát. Megigézve nézem játékát. Lassan árnyak járnak át. Fekete fénnyel körém úsznak. Lángjuk megmar, mégsem fáj. Égi táncot jár megannyi sikítás. Minden árny megtalálja maszkját. Érzem rajtam is van már. Élő, vagy holt adta, nem tudom, én is árnyként táncolok. Kinyitom a szemem és nem látom a különbséget.
Memory
I'm sitting in the director chair in a theater, I'm smoking my pipe and my eyes are closed. It occurs to me, that I often light a black candle on my nightroom's shrine. I'm looking it's dance mesmerized. Slowly shades are crossing me. They get around me with black blaze. Their flame burn me, but it doesn't hurt. So many screams are dancing in the air. Every shade finds it's own mask. I feel it's on me too. Living or dead give it, I don't know, I'm dancing like a shade too. I open my eyes and I don't see any difference on the stage.
