Rólam / About me


Peti Sándor

Önvetület

Diákéveim alatt arra voltam kíváncsi, hogy a szüleimtől kapott fényképezőgépen keresztül érzékelt és exponált pillanat azonos lesz-e a mások számára is láthatóvá laborált képpel? 20 évesen már „önálló” alkotó életet éltem. 

Egyéni kiállításaim általában tematikusak. Szeretek egy-egy témát sorozatokban megjeleníteni, amelyekhez később is társítok műveket. Eddigi legfontosabb kiállításomnak "Önvetület" címet adtam, így felmerül bennem a kérdés, valós-e, teljes-e egy alkotó emberről kapott kép, ha az „pusztán”, de szükségszerűen csak életrajzi adatok, tárlatok, események felsorolását tartalmazza. Azt gondolom az „Önvetület” más tartalommal is bír. Részemről az „Önvetület” alkotói kifejezés, a fizikai leképezés mellett szellemi és érzelmi projekciót is jelent. Valami olyasmit, mint amikor egy költő életútjának ismeretében verseit elemezzük. Az esetemben minden egyes képem az emlékeim, gondolataim, érzéseim vetülete, melyet ha egészében tekintünk, kikerekedik egyféle nagyon személyes önvallomás.

Számomra az összetettebb tartalmi kifejezés szorító igényének elengedhetetlen feltétele a manualitás mellett a digitális eszközökkel történő kísérletezés. Ma már nem a látható világ analóg eszközzel történő konvertálása fontos számomra. Elsődlegesen a személyiség bonyolult összefüggéseit próbálom leképezni a tudat és az érzelem tükrében. A digitális lehetőségeket kihasználva az új érdekében sokat kísérletezem, hogy a művem minél jobban közelítsen ahhoz, amit valóban szeretnék kifejezni. Számtalan, engem is érdeklő dolog formálódott meg a világban művészek által anélkül, hogy időben részese lehettem volna. Ezt az idősík eltolódásból keletkező hiányérzetet csökkenti bennem az átformálás, az újrafogalmazás kényszerítő ereje. Utóbbi időben visszatérek már általam elkészült témákhoz és más módon, akár többféleképpen is feldolgozom azt. Ez komoly megpróbáltatás gondolkodásom vélt linearitására, ugyanakkor az új “létélmény” elégtételt jelent számomra. Ha meg akarnám jeleníteni, akkor ez egy olyan film lenne, ahol egy életfa ágain folyamatosan új és új rügyek jelennek meg. Az önismeret, az önkifejezés, az „Önszentély”-ben ágyazottan - ahogyan néhány éve megfogalmaztam a retrospektív kiállításom lényegét,- integritásom, ha úgy tetszik a világhoz való kötődésem védelmét jelenti.

Baky Péter

Munkácsy Mihály díjas festőművész MAOE elnökségi tag, MMA köztestületi tag

Katarzis előtt... megnyitó gondolatok Peti Sándor fotó- és grafikusművész kiállítása elé  

… meglepetés! Nézem munkáit, honlapján szépen elrendezve s kissé értetlenkedve gondolkodom el azon, hogyan szorulhat ennyi érzelem egy alkotóba, hogyan törhet ki belőle ennyi féle módon s hathat ránk szinte azonos elementáris erővel! Nézem különböző műfajú, technikájú, stílusú képeit s magával ragad az a monumentális kifejező erő, mely belőlük árad! Keresi, kutatja, megtalálja!, az önkifejezés legnyilvánvalóbb, legmarkánsabb megjelenését!

…tény! Bármihez nyúl, témát, technikát, stílust illetően, elmélyülten keresi a legkifejezőbb megoldást, azt a pillanatot, azt a grafikai többletet, azt a kompozíciós megoldást, azt a kifinomult színvilágot, mellyel a legalaposabban, lelkünk legmélyéig hatolva képes hatni ránk, hatni intellektusunkra, hatni érzelmeinkre, aprólékosan, szerteágazóan, ugyanakkor lenyűgöző nagyvonalúsággal! Teszi ezt olykor kellő rafinériával, máskor sallangmentes egyszerűséggel, viszont mindig a művészet iránti mélységes elkötelezettséggel!

…lehetőség! Számomra a befogadó számára, hogy egy teljesen más aspektusból ismerhessem meg az egy-egy portréban rejlő finom, érzelemdús rezdüléseket, a legegyszerűbb kifejezésmódot választva s a lehető legtöbbet elmondva, hogy a már kissé közhellyé váló summázat: „a szem a lélek tükre”, újra megteljen súlyos vagy éppen önfeledt mondanivalóval, hogy egy szinte barbár módon szétszabdalt montázsban, a fakéreg réseiben, töredezésében felleljem a női test örök szépségét! Lehetőség a befogadó számára, hogy egy elhivatott által létrehozott világban leljen új, teljes élményekre!

…tanulság! Ha az alkotóban találkozik a művészet iránti alázat, a kellő mennyiségű vágy a körülötte és benne élő világ misztériumának képi megfogalmazására, átalakítására, a finom absztrakcióra, a tehetség kellő mennyiségével, minőségével, szorgalommal, akkor létrejön az a fantasztikum, amit művészetnek hívunk! Létrejön az alkotóban, a műben, megtölti a levegőt, létrejön bennünk, befogadókban megteremtve egy más minőséget, lett légyen az tömény naturalizmus, szürrealizmus vagy éppen absztrakció! …valóság! Peti Sándor alkotóművész! Ennyi elég is! Vagy éppen tobzódhatnánk a dicsérő, méltató jelzőkben, de… a kiállításon, a katalógus lapjain ott sorakoznak a művek, ezek az egy, adott kompozícióba merevített világok, melyek, ők maguk a Peti Sándorok, egy pazar szelete, rejtélyes kalandjai a Magyar kortárs művészetnek!

 
Tuzson-Berczeli Péter

MAOE, MMA köztestület tag, A Magyar Kultúra Lovagja, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetett festőművész

A DunArt alapítója: Peti Sándor

Nem titok a helyi képzőművészeti életet követő tárlatlátogatók előtt, hogy Peti Sándorhoz több éves barátság fűz. Nagyra becsülöm szakmai felkészültségét és elköteleződését, de legalább ugyanennyire tisztelem közösségi munkáját. Peti Sándor fotográfus több mint két évtizede él és alkot városunkban, Dunakeszin.

Markáns művészi karaktere egy a közösségért cselekvő és tenni akaró személyiséggel párosul, aminek eredményeként 2005-ben egyik alapítója volt a Dunakeszi Négyek művészeti csoportnak. Néhány esztendő elteltével megálmodója lett a helyi képzőművészeti egyesületnek, így 2010-ben Dunakeszin élő és alkotó művészekből létrehozta a DunArt Képzőművészeti Egyesületet. Alapítóként és egyesületi elnökként végzett több éves önzetlen, szakmaiságon nyugvó munkája meghatározóvá vált az alkotó csoport és a város kulturális életében. A DunArt nevével fémjelzett városi galériában a már hagyományosan évente megrendezett őszi és tavaszi tárlatok, a múzeumok éjszakája és az időszakos kiállítások létrejötte is a személyéhez köthetők. Rendszeresen megszervezi a helyi művészek részvételét városunk egyik legnagyobb kulturális programjára, a „Dunakeszi Fesztre”, aminek látogatottsága már a tízezer főt is meghaladja. Irányítása és munkája révén a település és az egybefogott alkotók örömére egyre hangsúlyosabban valósulnak meg az egyesület célkitűzései, nevezetesen a helyi alkotóművészek képviselete, szükség szerinti szellemi, erkölcsi és lehetőség szerinti gyakorlati támogatás nyújtása szakmai fejlődésük és elismertségük érdekében. Ennek eredményeként az alapítástól eltelt közel egy évtized során, több Dunakeszin élő alkotó kapott bemutatkozási lehetőséget, illetve került a helyi média látókörébe, nyert felvételt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe vagy az arra érdemes életpályával rendelkező helyi alkotó részesülhetett civil-erkölcsi elismerésben.

 Olyan szellemi alkotóközösség és műhely létét alapozta meg Peti Sándor közösségformáló munkája, amely szakmailag színvonalas tevékenységével nagyban hozzájárul Dunakeszi város kulturális fejlődéséhez, nem zárva ki a más térségekkel történő együttműködést sem.

 A több éves szerepvállalásával létrehozott szellemi műhely lehetővé teszi a város alkotói számára a folyamatos kiállítási-megmutatkozási lehetőséget, a konstruktív eszmecserét művészeti és kulturális kérdésekben. Ennek elismeréseként Peti Sándor 2014-ben Dunakeszi Polgármesteri Elismerésben részesült, majd ezt követően 2015-ben megkapta Dunakeszi Város Közművelődési díját is. 2016-ban pedig alkotói munkájáért Magyar Bronz Érdemkereszt állami kitüntetést kapott.

Önzetlen közösségi munkája mellett egyéni tárlataival találkozhattunk a Bakonyságban, Budapesten, Dunakeszin, Keszthelyen, Gyöngyösön, Győrben, Pomázon és Vácon. Kapcsolatot tart a Felvidék, Erdély és a Vajdaság művészeivel, kölcsönös lehetőséget teremtve tárlatokon való megjelenéshez.

Kiváló fotóművészi munkásságának eredményeként az idei esztendőben (2019) Magyar Művészeti Akadémia Elnökségének határozata alapján köztestületi taggá választották. Így Dunakesziről immár ketten is szolgálhatjuk a város jó hírét – szakmai munkánk mellett – a magyar kultúra fellegvárában.

Csoma Attila

Dunakeszi, VOKE József Attila Művelődési Központ igazgatója

Az előszó elhangzott a 2019-es Önszentély kiállítás megnyitóján

Peti Sándor majd huszonöt éve él és alkot városunkban, a kiállítás anyaga, amely az életpálya egészéről szándékozik képet alkotni, döntően ebből az időszakból származik. A művész és a város hamar kölcsönhatásba lépett egymással: Peti Sándor előbb rendszeres látogatója lett a település kiállításainak, majd bekapcsolódott a helyi művészeti élet vérkeringésébe. Rendszeres kiállítója lett a Nyári Tárlatoknak, kialakította művészkapcsolatait, barátságait. Egyre nagyobb energiával fordult Dunakeszi művészeti ügyeinek irányába, résztvevője, alakítója lett a településen zajló kulturális életnek.

Ebben a folyamatban döntő pillanat volt a 2010-es esztendőben a DunArt Képzőművészeti Egyesület megalapítása. Peti Sándor világos elképzelésekkel, de nyitott lélekkel és szellemiséggel vágott bele a helyi képzőművész társadalmat összefogó egyesület szervezésébe. Az egyesület azóta is rendszeres kiállítási lehetőséget biztosít tagjainak a művelődési központban, a város nagy rendezvényein és a város más intézményeiben.

Újabb mérföldkövet jelentett a DunArt Galéria megnyitása (2013), és az évek során az Önkormányzat is egyre gyakrabban kérte ki az Egyesület és elnöke véleményét a várost érintő művészeti kérdésekben. A sor csoportos tárlat megszervezése után Peti Sándor most egyénileg is megmutatkozik: húszévnyi művészeti munkát igyekszünk ötven alkotáson keresztül bemutatni a Magyarság Galériában. Mivel a tárlat szinte az egész eddigi életművet felöleli, arra gondoltunk, hogy egy olyan kötetszerű katalógussal jelentkezünk, amelyből nemcsak a kiállítási anyag, hanem az alkotói életpálya is megismerhető. Tuzson-Berczeli Péter egyéni kiállítási katalógusa (2016) után ez a második ilyen, helyi alkotóművészt önállóan bemutató kötetünk. Nagyon bízom benne, hogy ezzel egy sorozatot folytatunk.